Az úgy kezdődött, hogy kicsivel több, mint egy éve megszülettek és hazahoztuk a csemetéket. Mivel az sztk-ban a laboron már nekem is töltötték reggelente a kávét, annyit jártam oda, el is láttak egy rahedli tanáccsal iker-ügyben. Mindig úgy kezdte az adatokat felvevő hölgy az ablak mögött, hogy hogy vagyok. Hát, a hasamon egy 20, a seggemen egy 10 literes demizsonnal már nem ugrabugrálok, de azért úgy egész elmegy. Mindig elmesélte, hogy ikrekkel azért eléggé kimerítő, és hogy az eleje az nehéz, de ne aggódjak, 18 év múlva is nehéz lesz. Egy jótanács: rakjam őket egy ágyba az elején, mert akkor érzik egymás közelségét. Gondoltam is, hogy hát hogyne, végülis odabent is jó közel vannak egymáshoz, néha bele is lépnek egymás szájába, csak hogy érezzék az egymás iránti törődést. Persze nem tudom, hogy ki kinek a szájába lépett, azt tudom, hogy az én tüdőmet boxzsáknak használta valamelyik, de azóta se mondták meg, ki volt az.

Annyira picurik voltak, hogy a kórházi tili-toli kocsiban együtt elfértek, egymás mellett. Mint az alkarom, annyi volt hosszában egy. Az egyik ordított, a másik sárgult. Aztán idehaza már mindkettő ordított, ám gondoltam bevetem az Neveljünk-sztksan elvet, és biztos lecsillapodnak, ha egymás mellé kerülnek. Na, gondoltam ez is le van, ellesznek egymás mellett pár hónapig. Természetesen pillanatok alatt kicsi lett az egy db kiságy, így összeszereltük a másikat is, és jó szorosan egymás mellé állítottuk. Legyen már közel egymáshoz. A gondok akkor kezdődtek, amikor Blanka elkezdett jogot formálni mind a 4, majd 6, majd egy baleset után ismét 4 cumira. És rohadtul nem érdekelték ám az útját álló rácsok, ő átnyúlt, és elvette a testvérétől. Barnabást szépen lassacskán a tanult tehetetlenség irányába kondicionálta, így amint az megkapta a cumiját, perceken belül át is szolgáltatta a nővérének. Jobb is a békesség. Persze az óbégató fiúsarjat mindannyiszor meg kellett nyugtatni, cumikat visszaadni, hogy legyen választék is, visszafektetni, a rácson csüngő leányt lefejteni onnan, lefektetni, gúzsba kötni a takaróval, hogy ne piszkálja a tesót. Kimenni, ajtót becsukni, konyháig kiérni, forgatókönyv kezdődik először.

Zseniális ötlete támadt az apjuknak: húzzuk szét az ágyakat. Mintha kést mártottak volna félreverő szívembe: Válasszuk őket szét??? De akkor nem tudják egymást tapogatni, meg nem tudnak átnyúlkálni egymáshoz és fosztogatni. Olyan érzés volt nekem, mintha engem kellett volna kettéválasztani. Persze a csemeték jól tűrték. Barnabást végre senki nem molesztálja, de még azért ki-kirakja cumiját a depóra, az ágyak között lévő fotelre, ahonnan Blanka elveheti. Jobb napjain ő is beteszi a sajátját a közösbe, undok napokon viszont önzőzik, és nem csak a cumikat rámolja el, hanem a takarókat, párnákat, morzsipelenkákat és minden egyebet is, amit a testvérénél lát.