Minikommandó

 Gyereknevelésben csak tapogatózom. A kis fenevadak olykor egész meglepően kiszámíthatatlanok. Macskatartásban viszont én vagyok a király. Meg se kottyan beadni a macseknak tablettát, fülcseppet, gélt. Vagy megfürdetni bolha elleni akármivel. Kikefélni a bundáját, levagdosni a elfilcesedett szőrcsomókat. Gondoltam én - kis naív - hogy hát egy gyerek se tiltakozhat olyan nagyon. De. Tud.

Levert a lábáról mindenkit valami sunyi kis kórság, ami cirkulál itt a népek közt. Kezdődött a lánnyal, aztán jött az anyja. A férfi osztag tartotta magát, pár nappal később, azt hittük, túl vagyunk rajta. Milyen jó is, gondoltam én, hogy a gyerek letudta 2 nap alatt, nekem se lesz több. Na, ennek már idestova egy hete, és még könnyezem, folyok, fuldoklom néha. Idő közben a srácok is benyelték, aztán hogy ne legyen olyan egyszerű, Blanka is visszakapta. Én még nem tudom, de holnap kiderül az is, ugyanis hétvége lesz. Valami Murphy-törvény mentén haladva, kizárólag hétvégén, vagy szabik alkalmával tudok beteg lenni.

Van a lázcsillapító, amit be lehet adni a gyerek kevésbé- vagy a nagyon tiltakozós végén. A kevésbé tiltakozós lázcsila elfogyott, vettem hát szirupost. Jááááj, de jó feleim, ez epres! Zabálni fogják! Ja.

Első próbálkozás során, az első 1 ml-t még gyanútlanul fogadta. Nem tudta mi az, anyjától eddig azért csak jót kapott. Egyem a kis bizalommal teli szívét, meg is szakad az enyém, hogy így visszaéltem vele. No de a revans se váratott magára sokáig, az a bizonyos polip a hálós cekkerben nem annyira nehéz eset, mint egy kapálózó kisember. Ha nem akarja, akkor márpedig nem fogja lenyelni. Hirtelen még nőtt rajta pár végtag, és hát gondoltam én, látványos és nyilvánvaló erőfölényemmel megmutatom ki a Jani és ki van a fecskendő adagolós oldalán. Síva 6 karja és 2 lába is kevés lett volna ahhoz, hogy lefogjak, felszívjak és benyomjak. Ha netán mégis sikerült volna, akkor a szemem közé köp, mint egy mérges láma. Végül 2 felnőttel és fél üveg kipancsolt eperaromájú sziruppal később győzelmet könyvelhettünk el. Egészen a köptető beadásáig, ugyanis a felek heroikus küzdelme ekkor folytatódott tovább. Ezt szorozzuk meg kettővel, mert ugye van még egy beteg poronty.

Megtépázott bizalmuk csak nagyon nehezen áll helyre. Betankoltam mindenféle finomságból, de ha egyszer a gyanú feltámad, akkor azt nehéz elcsitítani. Kapott a lány egy falat császármorzsát. Első reflexe, hogy kiveri a kezemből. Másodszorra beveszi a szájába, de ki is köpi, hátha az nem az. Harmaszorra már elhitte, hogy az márpedig az, és finom is és nem is kényszeríti senki.

Szelavi, szelavi. Azért remélem nem emiatt lesz örök életre sérült az anyjukkal való kapcsolatuk:))

Az úgy kezdődött, hogy kicsivel több, mint egy éve megszülettek és hazahoztuk a csemetéket. Mivel az sztk-ban a laboron már nekem is töltötték reggelente a kávét, annyit jártam oda, el is láttak egy rahedli tanáccsal iker-ügyben. Mindig úgy kezdte az adatokat felvevő hölgy az ablak mögött, hogy hogy vagyok. Hát, a hasamon egy 20, a seggemen egy 10 literes demizsonnal már nem ugrabugrálok, de azért úgy egész elmegy. Mindig elmesélte, hogy ikrekkel azért eléggé kimerítő, és hogy az eleje az nehéz, de ne aggódjak, 18 év múlva is nehéz lesz. Egy jótanács: rakjam őket egy ágyba az elején, mert akkor érzik egymás közelségét. Gondoltam is, hogy hát hogyne, végülis odabent is jó közel vannak egymáshoz, néha bele is lépnek egymás szájába, csak hogy érezzék az egymás iránti törődést. Persze nem tudom, hogy ki kinek a szájába lépett, azt tudom, hogy az én tüdőmet boxzsáknak használta valamelyik, de azóta se mondták meg, ki volt az.

Annyira picurik voltak, hogy a kórházi tili-toli kocsiban együtt elfértek, egymás mellett. Mint az alkarom, annyi volt hosszában egy. Az egyik ordított, a másik sárgult. Aztán idehaza már mindkettő ordított, ám gondoltam bevetem az Neveljünk-sztksan elvet, és biztos lecsillapodnak, ha egymás mellé kerülnek. Na, gondoltam ez is le van, ellesznek egymás mellett pár hónapig. Természetesen pillanatok alatt kicsi lett az egy db kiságy, így összeszereltük a másikat is, és jó szorosan egymás mellé állítottuk. Legyen már közel egymáshoz. A gondok akkor kezdődtek, amikor Blanka elkezdett jogot formálni mind a 4, majd 6, majd egy baleset után ismét 4 cumira. És rohadtul nem érdekelték ám az útját álló rácsok, ő átnyúlt, és elvette a testvérétől. Barnabást szépen lassacskán a tanult tehetetlenség irányába kondicionálta, így amint az megkapta a cumiját, perceken belül át is szolgáltatta a nővérének. Jobb is a békesség. Persze az óbégató fiúsarjat mindannyiszor meg kellett nyugtatni, cumikat visszaadni, hogy legyen választék is, visszafektetni, a rácson csüngő leányt lefejteni onnan, lefektetni, gúzsba kötni a takaróval, hogy ne piszkálja a tesót. Kimenni, ajtót becsukni, konyháig kiérni, forgatókönyv kezdődik először.

Zseniális ötlete támadt az apjuknak: húzzuk szét az ágyakat. Mintha kést mártottak volna félreverő szívembe: Válasszuk őket szét??? De akkor nem tudják egymást tapogatni, meg nem tudnak átnyúlkálni egymáshoz és fosztogatni. Olyan érzés volt nekem, mintha engem kellett volna kettéválasztani. Persze a csemeték jól tűrték. Barnabást végre senki nem molesztálja, de még azért ki-kirakja cumiját a depóra, az ágyak között lévő fotelre, ahonnan Blanka elveheti. Jobb napjain ő is beteszi a sajátját a közösbe, undok napokon viszont önzőzik, és nem csak a cumikat rámolja el, hanem a takarókat, párnákat, morzsipelenkákat és minden egyebet is, amit a testvérénél lát.

 Van a sarokban a fal, nekem meg változó mennyiségű szabadidőm. Azt tervezem, hogy festek rá házikót, kerítést, fát meg madarakat, legyen már egy kicsit barátságosabb a játszóplacc. Persze rengeteg mást is tervezek, ezeknek kizárólag a véges energiakapacitsom szab határt. 

Isteni ötleteim vannak délelőtt, délutánra viszont úgy gondolom, igazából ráér az, meg úgyis csak elrontom, mert nem koncentrálok, stb, stb.

Na de most itt a fal, meg még délelőtt is van, a kommandó meg a kiságyaikban tanácskozik éppen arról, hogyan is kell 5 perc alatt lázasnak lenni, és hogyan lehet rekedten sanzonokat énekelni.

Let's do!

 Történt ugyanis, hogy két darab 1 éves a fejébe vette, hogy ők márpedig nassolni fognak. 1 órával az uzsi után, 1 órával a vacsora előtt. Egyértelműen éheznek, igen. 

Olvastam egyszer egy tanulmányt, aztán nem tudom milyen kutatásokon alapult, de mindenesetre lehet benne valami. Egy értelmesebb kutya IQ szintje egy 2 éves gyerekének felel meg. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a két gyerek most kitenne egy értelmesebb kutyát, de maradjunk meg Diónál. Dió a nagy kunyerátor. Teljesen mindegy mit eszik az ember, ő odaoson, és cukin néz. Egyszer-párszor megjárta, mert megleptük őt egy szelet citrommal, amire aztán olyan nagyon haragudott, hogy mérgében ráharapott. Azóta nem vesz a szájába citromot, és a miheztartás végett csak mérgesen melléharap. De amire ki akarok lyukadni: Dió genetikailag egy értelmes kutya, csak jól titkolja. A gyerekek viszont elérték Dió szintjét, egyrészt a kunyi miatt, másrészt pedig a tökéletesen kifejlesztett szelektív-hallás képessége miatt. Mindkettő, illetve mindhárom szereti a labdákat kergetni, és mindenféle bizbaszt felszedni a padlóról és megenni. Nem tudom azonban, hogy két kutya képes lenne-e összefogni egy gazdi (szülő) ellen, a gyerekek viszont határozottan nagyon is képesek. 

Tegnap vacsoráztam. Alapvetően ritkaság számba megy, ezért a gyerekek félredobván minden teendőt, odaáramlottak hozzám, és elkezdtek kéregetni. Anyai szívem a legnagyobb rosszindulattal se mondható szőrösnek, tehát adtam nekik egy is tojásrántottát. 1-1 falatot. Persze az nem volt elég. Ekkor jött a nagyon is előre kitervelt, és precízen végrehajtott taktikai támadás. Percekkel korábban, még a vacsora előkészületei során, valamelyik gerilla eltekerte a sütő időzítőjét, ami mostanában elég bosszantó kis szokásuk. Mikor lejár, pittyegni kezd. Általában akkor jár le, amikor épp leülök a lakás egyes részein, cipelek valamit, stb. Ilyenkor odaballagok, átlépem a tenyerüket dörzsölő kisembereket, és leállítom. Természetesen ezúttal a pittyegés a vacsora közepén ért. Felálltam hát, gyanútlanul otthagyva a rántottát, leállítottam a szirénát és visszafordulván láttam, hogy a tányér kifosztva, a gyerekek meg az asztal alatt seftelnek a szajréval.

Attól tartok, hogy az én értelmi képességeim most egy fakutyáéval egyenlő jelenleg. Ott volt az összefüggés, ott volt. Előre megfontolt támadás áldozatává váltam.